A bátyai Paprika Múzeum 
A paprika magyarországi termesztése lassan terjedt. A paraszti termelésről és használatról először Csapó József írt debreceni füvészkönyvében (1775.). A 18. század végétől a magyar konyha kedvelt fűszere lett és jelentős ízlésbeli változást hozott (paprikás ételek megjelenése). Olcsó borspótló fűszerként vált népszerűvé. A napóleoni kontinentális zárlat (1806.) idején növekedett meg a paprika iránti érdeklődés és kereslet. Az 1831. évi kolerajárvány alatt megelőző gyógyszerként terjedt el.
Legelső termesztő körzete Szeged környékén volt a 18. században, majd pár évvel később Kalocsa vidékén kezdtek tömegesen fűszerpaprikát termeszteni. A 19. század derekáig termelése sehol sem haladta meg a családi önellátás szintjét.
A kalocsai paprika megnevezés összefoglaló név, amely Kalocsa környéki (Bátya, Fajsz, Foktő, Uszód, Géderlak, Sükösd, Érsekcsanád) illetve a szomszédos dunántúli (Fadd, Bogyiszló, Szeremle, Decs, Őcsény) településeket foglalja magába. Míg Szegeden a hidegágyi palántanevelés volt jellemző, addig Kalocsa környékén inkább a langyoságy terjedt el.
Bátyai Paprika és Falumúzeum helytörténeti gyűjtemény |
|
|
Nyitva tartás
Paprikafeldolgozó üzem és múzeumok: Személyautóval, autóbusszal érkező vendégeink számára parkolóhelyet biztosítunk. |
|
